Az ír kereskedelmi és munkaügyi minisztérium már az előző tavasszal kiadott egy új magatartási kódexet azal kapcsolatban, hogy a dolgozók a munkaidejük végeztével leadhassák szakmai kötelezettségeiket, és a következő napi munkakezdésig felfüggeszthessék a munkahelyi kommunikációt, figyelmen kívül hagyva az onnan érkező üzeneteket. Ez a speciális beosztásokban természetesen nem mindig alkalmazható, de a dokumentum így is kulcsfontosságú záradékokat rögzített a "lecsatlakozási jog" részeként.

A munkavállalókat így nem érhetné semmilyen retorzió, ha a munkaidőn kívül megtagadják a szakmai ügyekben való részvételt, ebből következően pedig a munkatársaknak is tiszteletben kell tartaniuk egymás lecsatlakozáshoz való jogát, tartózkodniuk kell az e-mailek küldözgetésétől vagy hivatali időn túli telefonálgatástól. Ugyan nem törvényről van szó, de a minisztérium arra ösztönözte a munkaadókat, hogy alakítsák ki a vonatkozó házirendeket, ebben pedig legyenek tekintettel saját észszerű működésükre.

A hírek szerint Belgium most ennél is tovább ment egy lépéssel, és a köztisztviselők esetében törvénybe írja a lecsatlakozás jogát, fellépve a munkavállalók túlterhelése vagy kiégése ellen. Az országban február 1-jétől lesz érvényes az ott „megszakítási jognak” nevezett szabályozás, amely ténylegesen megtiltja majd a közszolgálatban, hogy a felettesek úgy is kapcsolatba lépjenek a beosztottakkal, ha azok nem dolgoznak – kivéve persze a vészhelyzeteket vagy a törvényben máshogy meghatározott kivételes körülményeket.

Lassan mindenhol téma lesz belőle

A beszámolók a zöldpárt közszolgálati minisztert idézik, aki a köztisztviselőknek írt levelében a várható jóléti eredményeket emeli ki, legyen szó a hatékonyabb összpontosításról, a pihenésről vagy a "fenntarthatóbb energiaszintről". A levélből kiderül, hogy a kiégés különösen problémássá vált a távmunka erőltetett ütemű terjedésével, miután a dolgozók hajlamosak a munkaidő leteltével is a számítógépüknél maradni, vagy bárhol máshol elolvasni az okostelefonjukra küldött munkahelyi e-maileket.

Az új rendelkezések egyelőre a szövetségi köztisztviselőkre vonatkoznak, de a tervek szerint később a belga magánszektorra is kiterjedő, szélesebb körű törvények születnek majd. Ezzel Belgium is csatlakozik ahhoz az előrelátó társasághoz, amelynek az írek mellett már a portugálok is a tagjai: ott november végén vezettek be hasonló ajánlásokat a tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató szervezeteknek. Az iránymutatástól való eltérést akár pénzbírsággal is sújthatják, a munkáltatóknak pedig hozzá kell járulniuk a távmunka költségeihez.

A belgák esetében egyelőre nem világos, hogy milyen módszerekkel próbálnak majd érvényt szerezni a megszakítási jognak, de az biztos, hogy komolyan gondolják a dolgot: a világjárvány nyomán például újabb lendületet kaptak náluk a négynapos munkahét bevezetését célzó reformok is (ami szervezési kérdés lenne inkább, mert a heti munkaidőt nem csökkentené lényegesen). A lecsatlakozáshoz való jog egyébként már az Európai Parlamentben is téma, bár azon a fronton gyors döntésekre nem kell számítani, az Egyesült Királyságban pedig ugyancsak előállt vele a TUC szakszervezeti szövetség a technológiavezérelt társadalomban mindenképpen szükségesnek tartott változtatások részeként.