Nincs olyan, hogy rossz ötlet: a techcégek a legmorbidabb és legveszélyesebb ötleteiket is levédetik, hátha egyszer pénzt lehet csinálni belőlük, és ha már lehet, akkor inkább ők, mint más. (Érdekes szabadalmaztatott ötletekről a Bitport is hírt ad időnként, ebből a válogatásban mindenki kedvére szemezgethet.) A Microsoft azonban bizonyos értelemben most mindenkit túlszárnyalt: megtette az első lépést a digitális örök élet felé.

A vállalat 2017-ben nyújtott be szabadalmi kérelmet, melynek címe: Speciális személy beszélgető csetbotjának létrehozása. A beadvány olyan csetbot felépítésének lehetőségét írja le, amely képes egy konkrét, akár elhunyt személyiséget is megjeleníteni. (A szabadalmat a Politico technológiai kiadványának, a Protocol c. online lapnak az egyik vezetője, Mike Murphy fedezte fel a közelmúltban, és az ő nyomán kapta fel a sajtó.) A rendszer a személyiség jellemzőit az adott ember hátrahagyott digitális nyomaiból – a neten fellelhető képekből, hangadatokból, közösségimédia-bejegyzésekből, emailekből, csetüzenetekből, videókból stb. – rekonstruálja. Ehhez persze az adatok széles köréhez hozzá kell férni, különben nem lesz hiteles a csetbot általa imitált személyiség.

Mint az Input Magazine írja, a szabadalmi kérelemben leírt koncepció értelmezhető úgy is, mint egy lehetőség a mesterséges intelligencián alapuló digitális asszisztensek és csetbotok tökéletesítésére, másfelől ez az egész koncepció nagyon messze és igencsak veszélyes vizekre is viheti a digitális asszisztensek fejlesztését.

Az identitáslopás új korszaka jöhet

Már az is elég hajmeresztő, hogy ezzel a módszerrel lényegében bármely elhunyt rokon személyisége rekonstruálható, ha kellően kiterjedt életet élt a digitális térben. Ha szerencsénk van, még a hangja is felidézhető (mindját más jelentést kap Kosztolányi sora: "ahogy azt mondta nemrég:/ »Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék«"). De egy ilyen digitális mimikri létrehozásának lehetősége meglehetősen nyugtalanító is. Mert az még akár el is fogadható, bár meglehetősen morbid szituációnak tűnik, hogy mondjuk a halott nagypapa lesz a digitális mitfárerünk az autóban. De az kifejezetten nyugtalanító, hogy egy ilyen rendszer megszületése az identitáslopások új korszakának hajnalát is jelenti.

Mindez megkérdőjelezheti mindazt, amit jelenleg a magánélethez fűződő jogról vagy a digitális adatainkhoz fűződő jogainkról gondoltunk. Másrészt nem csak az elhunytakat lehet visszahozni így, lényegében bárkinek a személyiségét magára öltheti egy csetbot. És az már egyáltalán nincs rendben, ha alkalomadtán például azzal a tudattal hallgatjuk valakinek az életvezetési tanácsait, hogy az adott lelki probléma neves szakértőjét halljuk, amikor problémával fordulunk mondjuk egy telefonos lelkisegély-szolgálathoz.

A szabadalmi kérelem egyébként mindkét lehetőséget említi, azaz a létrehozott "személyiség" már elhunyt vagy jelenlegi entitásnak vagy változatának is megfelelhet (barát, rokon, híresség, fiktív karakter, történelmi személy, akárki). Innentől pedig nincs korlát: ha egy ilyen rendszer elkészül, és pl. hekkerek kezébe jut, akkor bárkinek a digitális identitása fölött átvehetik a hatalmat, és a nevében követhetnek el bűnöket a digitális térben. Vagy hamisításokkal sokkal egyszerűbb lesz tönkretenni valós személyek jó hírét.

Valószínűleg sokakban felmerültek kérdések, mert a Microsoft mesterségesintelligencia-programjának vezetője, Tim O’Brien az Independent cikkére reagálva a Twitteren azt írta, hogy a szabadalom valóban problémás lehet, és egyelőre nem is terveznek ilyen fejlesztést.