Felmérést készített a SAS Institute arról, hogy a fogyasztók hogyan viszonyulnak a cégek személyre szabott kommunikációjához. Ellentmondásosan – állítják a tanulmány írói. Miközben a megkérdezett fogyasztók 71 százalékának fokozódtak az adatvédelemmel kapcsolatos aggályai az elmúlt fél év sorozatos lehallgatási és adatvédelmi botrányai miatt, 60 százalékuk elvárja a vállalatoktól, hogy azok ismerjék a preferenciáikat és megértsék az igényeiket.
A felmérés érvényességét persze korlátozza, hogy a régiónknál némileg fejlettebb fogyasztói szokásokkal bíró Egyesült Államokban készítették. Az 1260 fő megkérdezésével készült felmérés során a válaszadók 59 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt öt évben fejlődést tapasztalt a személyre szabott ügyfél-kommunikációban.
Ne tudják, ki vagyok, de tudják, hogy mit akarok
Főleg a magas jövedelmű és 30 évnél fiatalabb válaszadók várják el, hogy a cégek megértsék őket. A magasabb jövedelműek között arányuk 67 százalék, és ettől alig maradnak el a korcsoportos bontásban a 30 évnél fiatalabbak, akiknek 66 százaléka számára fontos szempont ez. Ugyancsak ez két csoport volt az, amely szerint javultak a cégek személyre szabott szolgáltatási, az ún. perszonalizáció szintje. 69 százalékuk számolt be javulásról, és 44 százalékuk arról is, hogy kevesebb irreleváns üzenetet kapott a cégektől.

A kilenc iparág rangsora. Az online boltok szerepeltek a legjobban (Forrás: SAS Institute)
A megkérdezettek kilenc különböző iparágat értékeltek aszerint, hogy az azokban működő vállalatok milyen mértékben értik meg vásárlóikat. Talán nem meglepő, hogy a kizárólag online csatornát alkalmazó kiskereskedelem végzett az első helyen 3,8 ponttal a maximálisan elérhető 5-ből. Érdekes ugyanakkor, hogy más iparágaktól lemaradt két olyan ágazat, ahol jellemzően nagy mennyiségű ügyféladat áll a vállalatok rendelkezésére, többet között a hűségkártyáknak vagy a foglalásoknak köszönhetően: a légitársaságok 3,3 pontot kaptak, a szállásadók pedig csak 3.
Amikor a válaszadók azokat a szervezeteket értékelték, amelyekkel ténylegesen üzleti kapcsolatban állnak, a banki ügyfelek kétharmada szerint a saját pénzintézete megérti az igényeit. A belföldi kiskereskedőkről ezzel szemben csak a válaszadók 57 százaléka, a mobilszolgáltatókról pedig 51 százaléka állította ugyanezt. A bankok azért tudták megelőzni őket, mert egyrészt ügyfeleik úgy érzik, releváns üzeneteket kapnak tőlük, másrészt – az üzletkötés megkönnyítésére – több csatornán is biztosítják elérhetőségüket. A férfiaknak egyébként jobban fekszik a bankok kommunikációja: 69 százalékuk érezte úgy, hogy bankjuk megérti őket, míg a megékrdezett nőknek a 62 százaléka nyilatkozott így. A magasabb jövedelemkategóriába tartozók egyébként magasabb értékeket adtak a személyre szabott bánásmód vonatkozásában, mint a többi ügyfél, elsősorban arra hivatkozva, hogy a bankok csak releváns ajánlatokat küldenek a számukra.
Bár a felmérés az USA-ban készült, Wilson Raj, a SAS globális Customer Intelligence igazgatója, rámutatott egy olyan vonatkozására, amely minden piacra érvényes: „Ha a vállalatok okosan használják az analitikát, és megfelelő érzékenységgel kezelik a vásárlóik személyes adatait, akkor win-win szituáció alakulhat ki.” Ha a márkák megérthetik az ügyfeleiket, jövedelmező kapcsolatot alakíthatnak ki velük. A fogyasztók pedig releváns ajánlatokat kaphatnak a vállalatoktól, ráadásul az általuk preferált módon. Az igazgató szerint a technológia egyébként már arra is alkalmas, hogy a vállalatok segítse az etikai kódexük előírásainak betartásában a vásárlói információk védelme érdekében.
A tétlenség ára, avagy a legacy rejtett költségei
A legtöbb vállalat a modernizáció költségeit számolja. A valódi üzleti kockázat azonban gyakran nem a változtatás ára, hanem annak elhalasztása.
Forradalom az IT-ban – forradalom az IT-biztonságban
A generatív mesterséges intelligencia, AI-alapú automatizálás, az agentic AI alapjaiban rajzolta át a vállalatoknál az IT és az üzlet kapcsolatát – és ezzel együtt az IT-biztonsággal kapcsolatos elvárásokat és feladatokat.
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?