Az elmúlt év nagy adatlopásai után rendre kiderült, hogy az emberek olyan karaktersorozatokat használnak jelszóként, mint az 123456, a password, de népszerű az asdf, a qwerty, a 111111 vagy az admin is. Egyfelől persze érthető a felhasználók hozzáállása: általában egy csomó jelszót kellene fejben tartaniuk, így próbálnak könnyen megjegyezhető karaktersorozatokat választani. Ez azonban nagyban rontja a biztonságukat.
Most akkor használjuk vagy sem?
Üjra és újra fellángol a vita a jelszavak hasznosságáról – írta a Biztonságportál. Körülbelül 10 éve még Bill Gates tette azt az akkor igencsak meglepő kijelentést egy RSA konferencián tartott előadásában, hogy a jelszavak el fognak halni.
Véleményéhez azonban hamarosan többen is csatlakoztak. Egyre több biztonsági szervezet jelezte, hogy problémás a jelszavakra épített felhasználói azonosítás. A FFIEC (Federal Financial Institutions Examination Council) például már 2005-től megköveteli az amerikai pénzügyi intézményektől az erősebb hitelesítési eljárások alkalmazását.
Az elmúlt években is egyre-másra jelezték: a kizárólag jelszavakra épülő azonosítás önmagában már nem képes helytállni, ezért a többfaktoros azonosítási technológiáik irányába mozdultak el. A felhasználók azonban egyelőre kevésbé fogékonyak erre, pedig az adatlopással járó incidensek igencsak megszaporodtak.
A kényszer nagy úr
Vannak olyan ágazatai a gazdaságnak, melynek szereplői kénytelenek voltak lépni: a bankokat, a nagyobb elektronikus kereskedelmi cégeket a különböző szabályzó szervezetek előírásai kötelezhetik szigorúbb azonosítási szabályok bevezetésér. De léptek a széles körben használt online szolgáltatások és közösségi oldalak üzemeltetői is. Olyan védelmi technológiákat vezettek-vezetnek be, amelyek segíthetnek kiküszöbölni a jelszavak gyengeségeiből eredő kockázatokat. Van, aki egyszer használatos jelszavakkal operál, van aki a felhasználói viselkedésekre, szokásokra épülő anomáliaelemzéseket veti be, és még sorolhatnánk, sőt nem egy helyen ezeket kombinálják is.
Ugyanakkor tény, hogy nagyon sok szervezet gyakorlatilag semmit sem tanult mások hibájából, és még mindig vakon megbízik a felhasználónevekre és jelszavakra épülő azonosításban. Nekik csak ennyit üzent Avivah Litan, a Gartner biztonsági kérdésekkel foglalkozó elemzője: "Ha valaki csak a jelszavakra hagyatkozik, akkor annak sok szerencsét kívánok hozzá. A jelszavak ugyanis jó néhány éve halottak."
A szakértő szerint számos eszköz van már a piacon arra, hogy a hitelesítési folyamat biztonságosabb legyen. Ráadásul egy jelentős részük viszonylag egyszerűen bevezethető, és a háttérben, a felhasználók szempontjából teljesen transzparensen működik, így nem zavarja a mindennapi munkavégzést. Ilyen többek között az eszközalapú azonosítás, a viselkedéselemzés, a felhasználók profilozása vagy az anomáliák feltérképezése is. Az ilyen jellegű technológiák rugalmasak: miközben kiszűrik a gyanús eseményeket, például ha valaki Magyarországról, fél óra múlva pedig már Amerikából próbál bejelentkezni egy felhasználói fiókjába –, és ilyenkor egy kiegészítő hitelesítési lépés iktatnak be a folyamatba.
Az okostelefonok révén – állítja Litan – ráadásul eleve megoldható a többfaktoros azonosítás, hiszen ez a ma már szinte mindenkinél meglévő eszköz is bevonható a hitelesítési eljárásokba. Lehetőséget adód például SMS-ekben kiküldött, egyszer használatos jelszavak használatára, mobil alkalmazások révén generált kódok bevetésére, de akár hangfelismerésre vagy ujjlenyomat-alapú technikák hadra fogására is.
Kell-e választani a kényelem és a biztonság között?
Kétségtelen tény, hogy a biztonság és a kényelem nem feltétlenül jár kéz a kézben. Litan nem véletlenül hangsúlyozta a transzparencia fontosságát a biztonsági technológiáknál. A védelem kiterjesztését ugyanis sok esetben épp az akadályozza, hogy kényelmetlenségeket okoz a felhasználónak. Ezt PandaLabs igazgatója, Luis Corrons, a PandaLabs igazgatója is megerősíti, szerinte a cégek – sokszor még a pénzintézetek is – egyszerűen attól félnek, hogy a többfaktoros azonosítás kényelmetlenséget okoz a felhasználóknak.
Corrons ráadásul ezt nem csak saját tapasztalataiból szűrte le. Mint nyilatkozta, sok biztonsági csapattal beszélve jutott arra a következtetésre, hogy az azonosítások biztonságosabbá tételének megvalósítását sokszor a kényelmi szempontok hátráltatták. A cégek attól félnek, hogy a plusz védelmi intézkedések hatására ügyfeleik átpároltan a konkurenciához. Ezért inkább maradnak a már kőkorszakinak tekinthető egyfaktoros hitelesítésnél.
A jelszóra már pedig szükség volt, szükség van és szükség lesz
A Tenable műszaki igazgatója, Ron Gula mindazonáltal nem temetné a jelszót mint hitelesítési formát. Szerinte ugyanis a jelszavak teljes körű kiiktatására valójában nincs is lehetőség. Ő inkább a felhasználók biztonságtudatossági oktatásával növelné a biztonságot különös tekintettel a helyes jelszókezelésre. Például hogy a jelszavak többsége ne password esetleg kicsit megbolondítva Password1 esetleg az 12345 számsor legyen. Azzal persze ő is egyetért, hogy ebben az esetben a hálózat védelme maximum olyan erős, mint amilyen a hozzá tartozó leggyengébb jelszó.
A tétlenség ára, avagy a legacy rejtett költségei
A legtöbb vállalat a modernizáció költségeit számolja. A valódi üzleti kockázat azonban gyakran nem a változtatás ára, hanem annak elhalasztása.
Forradalom az IT-ban – forradalom az IT-biztonságban
A generatív mesterséges intelligencia, AI-alapú automatizálás, az agentic AI alapjaiban rajzolta át a vállalatoknál az IT és az üzlet kapcsolatát – és ezzel együtt az IT-biztonsággal kapcsolatos elvárásokat és feladatokat.
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?