Pár hónapja írtunk róla, hogy egy kaliforniai startup olyan 4G+5G-s kiscellát (small cell) és OpenRAN PCIe gyorsítókártyát jelentett be, amely forradalmasíthatja a mobilhálózatok építését. Az EdgeQ nevű cég két ún. software defined SoC-ja (System-on-Chip) RISC-V-re épül. A startup már akkor azt ígérte, hogy a csipek az év végére éles rendszerekbe kerülhetnek. A SoC-okat teljes funkcionalitással szállítják, de az egyes funkciókat előfizetéses formában, távolról kapcsolják be igény szerint (ez ugyanaz a koncepció, amin az Intel is dolgozik).

Időben jobban eloszlanak a beruházási költségek

Az EdgeQ a héten bejelentette, hogy megvan az első nagy partnere: a Vodafone a SoC-jaira építi egy következő generációs 5G ORAN platformját (az ORAN az Open RAN rövidítése), amely software defined alapon kínál majd egyéni funkciókat.

Az EdgeQ fejlesztésein – ahogy az Intel SDSi (Software Defined Silicon) Xeonjain – félelemmel vegyes kíváncsisággal csámcsogott a piac. (Az Intel még nem közölte, hogy mikor vezetheti be a szoftveresen definiált szilíciumtechnológiát.) A software defined silicon koncepció ugyanis teljesen új helyzetet teremthet a mobilhálózati berendezések piacán. A szolgáltatók például olyan berendezésekkel vihetik végig a 4G/5G átállást, amiért nem kell egyszerre kifizetniük a teljes összeget, hanem a piaci igények felfutásával bővíthetik a hálózataik funkcióit, időben terítve a beruházási költségeket.

A Vodafone platformjának bevezetésének egyelőre nincs (nyilvános) ütemterve, de a telekommunikációs vállalat elképzelése az, hogy a platformmal az üzemeltetők némileg függetlenedhetnek a hálózati eszközgyártók hardvereitől-szoftvereitől.

De nem a Vodafone az egyetlen érdeklődő. Az elsősorban hálózati szoftvereket gyártó Mavenir szintén lát fantáziát az EdgeQ csipjeiben: olyan kiscellás megoldásokat akar fejleszteni rájuk, amelyek egyszerre szolgálják ki a 4G-t és az 5G-t. Ezeket kifejezetten vállalati ügyfeleknek szánják privát mobilhálózatokhoz (campus network).

Nyereség a gyártásban, veszteség a felügyeletben

Mint a The Register írja, a koncepció nem váltott ki szakmai körökben egyöntetű lelkesedést. A pénzügyi vezetők örülnek a használatalapú díjazásban rejlő (elméleti) költségcsökkentési lehetőségek miatt (ahogy a felhőszolgáltatások egyik nagy ígérete is ez volt), de a vállalatok belső informatikája valószínűleg rosszul éli meg, hogy ennyire elemi szinten veszíti el a kontrollt a hardverei fölött.

A gyártás oldalán szintén van a koncepciónak hozadéka. A csipgyártóknak nem kell foglalkozniuk az egyes funkciók letiltásával, mert alapból mindenki ugyanazt a csipet kapja, mellé pedig egy árlistát az elérhető funkciókról és azok áráról. Utána csak egy kattintás (értsd: megrendelés), és máris érkezhet a szükséges funkciót aktiváló over-the-air frissítés.