Az eredményeket megtartva készül a tudománypolitika és az innovációs szemlélet alapvető átalakítására a kormány. Az eddigi munkáról és a jövőbeni feladatokról tartott háttérbeszélgetést Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter (a fenti fotón jobbra), valamint dr. Horváth Péter tudománypolitikáért és innovációért felelős államtitkár (a fenti fotón balra).

A miniszter szerint az előző kormány mostohán bánt ezzel a területtel, amely mögött politikai, olykor pedig személyes, kicsinyes okok álltak. Az innováció háttérbe szorult, a GDP-arányos 1,3 százalékos költésével Magyarország a tagállamok utolsó harmadában van. A regnáló kormány a mostani ciklus végére az uniós átlaghoz való felzárkózást, 2035-re pedig a 3 százalékos GDP-arányos költést tűzte ki célul, ami összhangban van az uniós tervekkel. A 2 százalékos uniós átlaghoz való felzárkózás azt jelentené, hogy az állam és piaci szereplők együtt összességében kb. kétezer milliárd forintot költenének KFI-re. Tanács Zoltán ugyanakkor hangsúlyozta: a több pénz önmagában nem generál innovációt, ezért a stratégia kialakításához a tudományos és innovációs szektor összes szereplőjével egyeztettek.

Magáról a stratégiáról Horváth Péter államtitkár beszélt. Hangsúlyozta: minden, amit mond, egy "dinamikus, folyamatosan változó rendszer aktuális leképezése". A vezérfonal azonban már megvan: olyan KFI stratégiára és ökoszisztémára van szükség, amely képes igazodni a mindenkori kihívásokhoz, legyenek azok gazdaságiak vagy például egészségügyiek, tudjon reagálni az aszály okozta problémákra, de a védelmi kihívásokra is. Ezt egészíti ki az ún. dual use szemlélet, azaz a fejlesztések polgári és védelmi célokat is szolgáljanak.

A következő években három területre fókuszál a stratégia: az egészségre, a technológiára és a környezeti kihívásokra. Ezeket két horizontális témával, a társadalmi jóléttel és a biztonsággal támogatják – mondta az államtitkár.

Oktatás, jogi környezet – és a pénz

A megvalósításhoz fejleszteni kell az oktatást, innovációt támogató jogi környezetet kell kialakítani, és forrásokat kell teremteni a finanszírozáshoz.

A kormány már a középiskolás korosztálynál elkezdené a fiatalok bevonását az innovációs ökoszisztémába. Első körben tízezer középiskolás számára indítanak programot. Az ország kiválóságképzési rendszere jó, véli Horváth, aki szerint a legjobb helyzet az akadémiai és egyetemi kutatások területén van, mert az alapkutatás finanszírozására van egy jól bevált, több évtizede működő rendszer, a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (korábban OTKA, Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok).

A problémát leginkább az okozza, hogy a HUN-REN helyzete rendezetlen. A kutatóhálózat és a vezetése átvilágítását azonban egyelőre akadályozza az előző kormány által kialakított jogi környezet (a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról szóló 2024. évi XCI. törvény szerint az Irányító Testületet és a testület által felügyelt elnököt és vezérigazgatót még a miniszterelnök sem válthatja le). A jövőre vonatkozóan két forgatókönyv van terítéken: kerüljön vissza a teljes hálózat az államháztartás alá, vagy maradjon meg a sajátos jogállása, amely önálló döntési és gazdálkodási hatáskört biztosít számára. A kutatók az utóbbit javasolják, de a korábbinál nagyobb transzparenciával. Válozhat az egyes kutatóközpontok jogállása is: a hosszú távú terv, mondta Horváth, hogy azokat önálló jogi személyekké alakítják.

Az alapkutatások hasznosulását az ún. misszióvezérelt programok hivatottak segíteni (a közelmúltban zárult egy 21 milliárdos keretösszegű program). Ezeknél a cél az, hogy az alapkutatási eredmények startupokon keresztül piaci eredménnyé váljanak.

A startupok támogatásában az állam hátrébb akar lép, és a venture capital szereptől a hibrid befektetési modellek felé mozdul el, amelyekben a magántőke kapja a főszerepet. Az állam feladata, hogy startupbarát jogi környezetet alakítson ki. A Hiventures fémjelezte finanszírozást kivezetik, mert súlyosan piactorzító volt a szerepe, mondta Tanács Zoltán.

Ezzel szemben a tudományfinanszírozás intenzitását növelnék. Az ugyanis Horváth Péter szerint 2021-től mélyrepülésben van, az NKFI-től akkor vonták el forrásainak harmadát. Jelenleg a Hivatal 103 milliárd forinttal tudja támogatni a teljes magyar KFI szektort. Ezt minimum duplázni kell ahhoz, hogy serkentő hatása legyen, mondta az államtitkár, aki azt ígérte, hogy a keretet 2029-ig 40 milliárdos lépésekben a 103 milliárdról 225 milliárd forintra növelik.

A finanszírozás kapcsán előjött a Nobel-díjas Krausz Ferenc Élvonal Alapítványa is. Tanács Zoltánék álláspontja nem változott az alapítvány megszűnése óta: a céllal egyetértenek, de a megvalósítás problémás. Horváth Péter lapunk kérdésére azt mondta, hogy bár az alapítványnak szánt Frontiers Campus építése elkezdődött, a mélyépítési szakasz már kész, a folytatás kérdéses. Erről a következő hónapokban dönt a kormány. Azt sem tartotta kizártnak, hogy egy újabb torzóval gazdagodik a főváros. (Más forrásból azt is hallottuk, hogy a BME is nyitott lenne a terület és a megkezdett építkezés átvételére.)

Akkumulátorgyár vs autógyár

A miniszter beszélt a kormány iparpolitikai elképzeléseiről is. Nem tervezik az eddigi iparpolitika radikális átalakítását, de fontos cél, hogy multinacionális nagyvállalatok összeszerelő üzemei helyett a kutatás-fejlesztésüket csábítsák Magyarországra. Még az akkumulátoriparban is látnak lehetőségeket, bár arról Tanács Zoltán azt mondta, hogy az előző kormányzat túl korán és átgondolatlanul vágott bele a fejlesztésekbe, ráadásul úgy, hogy sem a környezetre, sem az emberekre nem volt tekintettel.

Az autóiparral más a helyzet, de ott sem az összeszerelő üzemek az érdekesek, hanem például azok a Tier 1-es autóipari beszállítók, mint a Bosch vagy a ZF, melyek magas hozzáadott értékű tevékenységet végeznek, és kutatóközpontokat hoznak az országba.

A háttérbeszélgetésen szóba került a 4iG-s szerződések átvilágítása is. A miniszter azt mondta, hogy a több mint 800 milliárd forint összértékű, 2040-ig szóló megállapodáscsomagban az állam szempontjából rendkívül előnytelen szerződések is vannak. Szintén teljes körűen átvilágítják a mintegy 200 milliárd forintnyi informatikai jellegű szerződésállományt. Néhány héten belül ígért eredményt, amikor már látszik az is, hogy mely megállapodásokkal érdemes továbbmenni, és melyeket kell felbontani.