Reprezentatív kutatást készített a Yettel az online tér egyik leggyakoribb, mégis nehezen kategorizálható jelenségéről, a mémekről. Több mint ezer 18 és 65 év közötti embert kérdeztek meg, akik nemre, korra, településtípusra és régióra reprezentálták a magyar internetezőket.

Kiderült, hogy tízből nyolc magyar rendszeresen találkozik mémekkel az online beszélgetései során. Ez abból is adódhat, hogy a válaszadók több mint fele szerint egy emojival, GIF-fel vagy mémmel néha sokkal könnyebb kifejezni érzéseket, mint szavakkal.

A válaszadók több mint fele szerint a mémek az internetes kultúra szerves része, de kétharmaduk véli úgy, hogy egyes mémeket csak bizonyos közösségek tagjai értenek meg. Ez nemcsak belső poén, hanem akár a csoportkohéziót is növelheti. Dr. Guld Ádám médiakutató szerint a mémek is képesek közvetíteni azt az „egy csapatba tartozunk” érzést, amit régebben a beszélgetések és a közös történetek. Azaz a mémek is képesek arra, hogy folyamatosan újratermeljék a digitális közösségek összetartozását és közös identitását.

Egyes mémek kulturális referenciákká váltak, és akkor is működnek, ha a felhasználók már nem emlékeznek az eredeti történetre. Ez általában azokkal a mémekkel történik meg, melyek kreatív módon újrahasznosíthatók.

Tízből hét netező legalább hetente küld mémeket ismerőseinek. Legtöbbször azért, hogy megnevettessenek valakit (56 százalék), 36 százalékuk így reagál helyzetekre, és ugyanennyien osztanak meg rendszeresen belsős poént. Csak azért, mert egy mém tetszik neki, a válaszadók harmada oszt meg mémet. A küldők még arra is figyelnek, hogy a fogadó fél érti-e a poénját: tízből hat válaszadónak van olyan ismerőse, akinek azért nem küldene mémet, mert úgysem értené meg. 28 százalékuk szerint pedig kifejezetten kínos, ha valaki elcsépelt mémeket oszt meg.

Az értelmezés kényes pont: a megkérdezettek negyedével fordult elő, hogy másképp értelmezett egy mémet, mint aki küldte. Ilyen helyzetben többségük rákérdezett a jelentésre, esetleg rákeresett az interneten a háttérinfókra. Tízből egy válaszadó tesz úgy, mintha értené.

Guld szerint a mémek tulajdonképpen kulturális gyorsírásként működnek: néhány másodperc alatt képesek olyan közös élményeket, médiatartalmakat vagy belső poénokat felidézni, amelyeket más eszközökkel sokkal hosszabban kellene elmagyarázni. Minél inkább ugyanabban a digitális közegben mozognak az emberek, annál hatékonyabban működik ez a közös nyelv. Ahhoz azonban, hogy valaki értse a digitális kultúrát, ismernie kell azokat a kulturális utalásokat is, amelyekre a mémek épülnek. A kutató szerint a mémek értése egyre inkább digitális kulturális kompetenciává válik.

Mém-illemtan

Mivel sokan társas gesztusnak tekintik a mémküldést, tízből négy válaszadó szerint illik rá reagálni függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem. Guld Ádám szerint megfigyelhető, hogy egy új online etikett formálódik, amelyben már nemcsak a szavaknak, hanem az emojiknak, GIF-eknek és mémeknek is megvannak a maguk társas szabályai.

A legtöbben egyébként emojival válaszolnak (59 százalék), harmaduk szöveges üzenetet küld, negyedük pedig egy másik mémmel reagál. A 18-35 évesek inkább válaszolnak, mint az idősebbek. Az 54 év felettiek 15 százaléka viszont egyáltalán nem reagál.

_{(Illsuztráció: a SzkiTon Productions variációja a rolleresre támadó nyúlra)}