A Fehér Ház augusztus közepén egy sor új, drónok behozatalára vonatkozó vámtétel bevezetését jelentette be. A Donald Trump amerikai elnök által jegyzett, bizonyos termékeknél 100 százalékos extra terhet jelentő rendelet múlt hét csütörtökön immár a gyakorlatban is életbe lépett, miközben a hivatalos narratíva szerint a hazai érdekek védelmében született rendelkezést számos belföldi kritika éri.

Ahogy az a leginkább Peking terjeszkedését, technológiai nyomulását fékezni kívánó hasonló intézkedések kapcsán lenni szokott, Washington ez esetben is nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva szabta ki a kirívóan magas vámot minden 25 kilogrammot meghaladó maximális felszállási tömegű drónra, valamint bármilyen, hőkamerával rendelkező modellre. A Trump-kormányzat mindezzel párhuzamosan igyekszik helyzetbe hozni a hazai gyártókat, ami az ipar megerősítését és a belföldi munkahelyek bővülését eredményezheti.

Nemzetbiztonság helyett protekcionalizmus

Szakértők és az intézkedés miatt hátrányt szenvedő csoportok azonban nagyon máshogy értékelik a helyzetet. Utóbbiak között van egy sor helyi rendőri és egyéb vészhelyzeti feladatot ellátó szervezet, amelyek drónflották üzemeltetésével erősítik vagy tervezik erősíteni képességeiket a gyanusítottak vagy éppen bajba jutott polgárok felkutatásában.

A New York Timesnak például egy Cleveland környéki rendőrökből és tűzoltókból álló drónegység vezetője nyilatkozta azt, hogy a lépés jelentős pénzügyi terhet jelent, és minden bizonnyal sok közösség számára teljesen vállalhatatlanná teszi majd az új drónok beszerzését. Scott Mlakar, akinek az egysége leginkább éjszaka elkövetett bűncselekmények gyanúsítottjainak felkutatására és eltűnt gyermekek keresésére használják az eszközöket, egészen nyíltan kimondja, hogy a szupermagas tarifák mögött "nagyrészt az amerikai gyártók lobbizása" áll, akik így akarnak jobb helyzetbe kerülni. "Ez nem nemzetbiztonsági kérdés. Ez protekcionizmus."

Az Ars Technica beszámolója egy texasi rendőrt idéz, aki a Szövetségi Kommunikációs Bizottsághoz (FCC) fordult azért, mert meglátása szerint a kínai DJI modelljeinek "jelenleg nincs gazdaságilag életképes hazai alternatívája". Mindezt egy beszédes adattal támasztotta alá, miszerint a 2024-ben felmért állami és helyi bűnüldöző drónprogramok több mint 80 százaléka DJI-drónokat használt. (A kínai dominanciát nehéz lenne vitatni, mivel friss becslések szerint a végfelhasználóknak szánt és üzleti célú drónok piacán a DJI egymaga birtokolja a globális torta nagyjából 70-80 százalékát.)

Nehéz az elválás

Ahogy a bevezetőben említettük, Washington jó pár éve próbálja elzárni a nála (és szövetségeseinél) meglévő fejlett technológiai know-how-t és megoldásokat távol-keleti riválisától, párhuzamosan pedig folyamatosan zajlik a nemzetbiztonsági kockázatnak minősített technológiai cégek, termékek és alkalmazások kiseprűzése.

Ebbe a folyamatba illeszkednek a drónokra kivetett új importterhek, amelyek a Trump-adminisztráció reményei szerint egyben lehetőséget teremtenek a hazai gyártás felfuttatására. Ennek érdekében egyébként további állami programokat indítanak be, amivel az amerikai vállalatok beruházásait igyekeznek megtámogatni.

Ahogy azonban épp a Tump nevével brandelt, "igazi amerikai okostelefon" esetében nyilvánvalóvá vált, a legfejlettebb számítástechnikai berendezések gyártása kapcsán pusztán az akarat és az esetlegesen meglévő tőke sem garancia a sikerre. A különleges technológia beüzemelése, a folyamatos működést biztosító ellátási lánc megszervezése távolról sem triviális és gyors feladat, ráadásul a gyártási műveleteket elvégezni képes szakembergárda sem áll tömegesen bevetésre készen bármelyik amerikai államban.

(Kép: DJI)