A PwC előrejelzése szerint 2050-ig globálisan több mint 30 ezer milliárd dollárt költhetnek adatközpontokra. Ez az összeg nagyságrendileg megközelíti az amerikai államkötvények jelenlegi állományát, és inflációval korrigálva is jóval magasabb tétel annál, amit a korábbi technológiai beruházási hullámokban költöttek fejlesztésekre, írja rövid piacelemzésében a Reuters.

Az elemzés egyik apropója az Anthropic tőzsdére lépése. A felügyelethez benyújtott, a mesterséges intelligencia potenciális veszélyeit amúgy részletes taglaló dokumentumok szerint a cég a következő néhány évben 500 milliárd dollárt meghaladó összeget tervez (infrastruktúra-)fejlesztésre költeni. Ez több mint százszorosa a 2025-ös árbevételének. De van magyarázat az őrületes pénzköltésre: a befektetők és az iparág vezetői szerint a mesterséges intelligencia a gőzgép és az iparosodás hatásánál is nagyobb gazdasági átalakulást hozhat.

A várakozás óriási: széles körű termelékenységnövekedés, javuló profitabilitás… – ám ezek egyelőre inkább feltételezések, mint bizonyíthatóan bekövetkező eredmények. A JPMorgan egy augusztusi elemzésében arra jut, hogy hiába az USA az MI-verseny éllovasa, továbbra sem látszanak a széles körű termelékenységnövekedés jelei, azaz nem biztos, hogy fenntartható az MI-cégek magas értékelése.

A bostoni Bain & Company menedzsment-tanácsadó ennél is konkrétabban fogalmazott: a meglévő piacokon elérhető termelékenységnövekedés nem fogja fedezni a jelenlegi beruházásokat. Teljesen új piacokra lesz szükség, hogy ezt a finanszírozási rést be lehessen tömni. Ilyen lehet például, ha kialakul egy mesterséges intelligencia vezérelte robotokra épülő iparág, vagy jönnek új akkumulátor- és félvezető-technológiák.

A Bain & Company becslése szerint a világ nagy technológiai infrastruktúra-szolgáltatóinak – köztük a Google-nek, az Amazonnak és a Microsoftnak – több mint 4,2 ezermilliárd dollárnyi új bevételt kellene kitermelniük a következő öt évben ahhoz, hogy finanszírozhassák a tervezett kapacitásbővítéseiket. Emiatt viszont már nem az az igazi kérdés, hogy mire képes az MI (hiszen azt már tudjuk: mindenre), hanem hogy a rá épülő üzleti alkalmazások elég gyorsan jelennek-e meg ahhoz, hogy kitermeljék a futtatásukhoz szükséges infrastruktúra árát.

Hasonló jövőképet vázol fel Stijn Van Nieuwerburgh, a Columbia Business School közgazdásza is: szerinte az USA-ban 2025 és 2032 között mintegy 9 ezermilliárd dollárt, az amerikai GDP nagyjából 3,2 százalékát fordíthatják MI-beruházásokra. A 10 százalékos megtérüléshez 2032-re körülbelül 3,55 ezermilliárd dolláros éves bevétel kellene.

A Reuters által levont tanulság: a technológiai beruházási ciklusok gyakran torkollnak válságba, és általában akkor, amikor az infrastruktúra kiépítése már nem hoz elegendő megtérülést. A JPMorgan például kiszámította, hogy az Nvidia jelenlegi piaci értékének igazolásához az amerikai termelékenységnek a következő tíz évben évente 3–5 százalékkal kellene növekednie, miközben az amerikai Kongresszusi Költségvetési Hivatal 1,75 százalékkal számol.

A buborék kipukkanhat, de a technológia marad

Az iparág vezetői ezzel szemben úgy látják, hogy modelljeik hamarosan rekurzív önfejlesztésre lesznek képesek. Ezzel válna a technológia fejlődése valóban exponenciálissá.

Az Anthropic 2030-ra több forgatókönyvet is felvázolt. Ha MI nélkül 2 százalékos éves gazdasági növekedést feltételezünk, a mérsékelt MI-hatás 2,4, a jelentős hatás 5,4 lenne. De van egy extrém forgatókönyv is, amely 15,4 százalékos növekedést is eredményezhet, amelynek a társadalmi következményei beláthatatlanok, mert az ilyen mértékű változás drámaian átrendezné a munkaerőpiacot, amely már így is érzi az MI hatását.

De az is egy forgatókönyv, bár a fejlesztő cégek a lehetőségéről sem hajlandók beszélni, hogy az MI-buborék kipukkan. De a technológiai nem tűnik el, ahogy az ezredfordulón a dotkomválság sem rántotta magával az internetet. Ezért is kellene azon gondolkodni, hogyan és milyen gyorsan lesz értelmezhető gazdasági haszna a valóban forradalmi technológiának.

A Reuters elemzése »