Az eredeti eszközgyártó (OEM) cégek manapság szinte kivétel nélkül előre telepített és licencelt programokkal szállítják a PC-ket vagy okostelefonokat, amelyeket elegánsabban a bundled software, esetenként viszont a bloatware, a junkware, esetleg a crapware néven emlegetnek. Elvileg a felhasználók pénztárcáját kímélő megoldásról van szó, ami ráadásul a telepítéssel járó vesződséget is megspórolhatja nekik – gondoljunk csak az olyan alapvető dolgokra, mint amilyen maga az operációs rendszer. A kéretelen programokkal azonban egészen más a helyzet, főleg ha azok kellemetlenségeket okoznak az új gépek tulajdonosának.
A gyártók természetesen azt állítják, hogy céljuk minden esetben a felhasználói élmény javítása, de a valóban hasznos segédprogramok mellett gyakran fut bele az ember olyan alkalmazásokba is, amelyekről ép ésszel senki sem állíthathat ilyesmit. A kéretlen telepítés gyakorlatát sokan önmagában is problémásnak érzik, de a rendszerbetöltés idejének növekedése vagy a rendszermemória felzabálása sem különösebben vicces. A próbaváltozatokat és a hirdetéseket pörgető applikációkat is mindenki ismeri, amelyek megítélése nem sokban különbözik a levelezőben külön mappába gyűjtött reklámszeméttől.
Nem tudjuk, mi minden lakik a gépünkön
A helyzet még komolyabb, ha a szotfverhulladék biztonsági problémákat okoz. Ilyen volt az a napokban felkapott eset is, amikor a hozzáértők a Lenovo gépeire telepített Superfish adware esetében felfedezték, hogy az – mintegy mellékhatásként – a titkosított SSL/TLS kapcsolatok manipulációját is lehetővé teszi. Amikor a biztosági aggályok nyilvánvalóvá váltak, a kínai gyártó gyorsan reagált, és igyekezett megnyugtató megoldást keresni a baklövésre. Az időközben megszólaló biztonsági szakértők szerint azonban nem a konkrét ügy az érdekes, hanem általában be kellene fejeznie az új PC-k teleszemetelését.
Az amerikai Computerworld a New Context biztonsági tanácsadó alelnökét idézi, aki szerint az utóbbi években teljesen kontrollálatlanná váltak a gyári szoftvertelepítések, azt viszont nem lehet elvárni az összes felhasználótól, hogy saját kútfőből képes legyen letakarítani a gépéről a böngésző-eszköztárakat, képszerkesztőket vagy a lejárt antivírusokat. A Rapid7 fejlesztési vezetője úgy látja, hogy az OEM-ek ezzel teljesen aláaknázzák a rendszerek biztonságát, mert a külső forrásból származó, nem hitelesített szoftvertermékek számtalan adatvédelmi és biztonsági problémát okoznak.
Kockázatos, de minden fillér számít
Akkor, amikor a mindennapossá váló biztonsági incidensek, és az állami szintű kémbotrányok nyomán a felhasználók is egyre érzékenyebbek az adatbiztonsági kérdésekre, nem nyilvánvaló, hogy az eszközgyártók miért vállalják a márka megítésélést és közvetve eladásaikat is érintő kockázatokat. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy az OEM-ek pénzt kérnek az előtelepítésekért, vagy jutalékot kapnak, ha valaki annak nyomán megvásárol egy próbaverziós szoftvert. Az ilyen jellegű bevétel a nagyságrendeket tekintve aprópénznek tűnhet, de az amúgy is alacsony árréssel működő piacon olyan éles árverseny zajlik, hogy ennyi is különbséget tehet a nyereséges vagy veszteséges üzletek között.
A Lenovo a Superfish ügyében kiemeli, hogy a programmal való kapcsolata pénzügyileg nem meghatározó. Itt érdemes odafigyelni a finom megfogalmazásra, mert az szó szerint tényleg igaz, hogy egy-egy crapware program nem igazán lehet pénzügyileg meghatározó az OEM-ek számára. Viszont az sem lehet véletlen, hogy a mezőny legjobb imázzsal rendelkező és üzletileg is legsikeresebb tagja, az Apple nem engedi a fogyasztói közelébe a hasonló szoftverhulladékot, és általában véve szigorú ellenőrzést gyakorol az ökoszisztémájában megjelenő termékek fölött.
Csak a vásárlók kényszeríthetik ki a változást
A Tripwire elemzője szerint sürgősen gátat kellene szabni a bloatware alkalmazásoknak, mert a Lenovo esete is jól mutatja, hogy mennyire nehéz utólag orvosolni a problémákat. A Superfish esetében a Lenovo hiába tette közzé az alkalmazás és az inkriminált hitelesítésszolgáltató tanúsítványok eltávolításáról szóló útmutatót, és hiába van szó a Microsoft rendszeres Windows-frissítésébe ágyazott eltávolító eszközről is (MSRT), ez nyilván nem alkalmazható minden egyes szoftver esetében.
Maga a tájékoztatás sem lehet annyira széles körű, mint ahányan megvásárolták az érintett gépeket az elmúl fél évben. A felhasználóknak egyébként itt-ott lehetősége van rá, hogy PC-kereskedőknél rögtön "crapware-mentes" gépeket vásároljanak – ezeket azonban cinikus módon az optimális teljesítménnyel reklámozzák, és ennek megfelelően drágábbak is, miközben egy szebb világban az ilyen konfigurációkat kellene alapértelmezés szerint kínálniuk.
A helyzet ettől függetlenül közel sem reménytelen: ahogy a Lenovo múlt heti esete is bejárta a sajtót, az egyre biztonságtudatosabb vásárlók talán az előre telepített programokra is jobban odafigyelhetnek majd. Lehet, hogy a Superfish ügye néhány éve még különösebb feltűnést sem keltett volna, de a jövőben a meghatározó gyártók is kénytelenek lesznek átértékelni addigi gyakorlatukat.
A tétlenség ára, avagy a legacy rejtett költségei
A legtöbb vállalat a modernizáció költségeit számolja. A valódi üzleti kockázat azonban gyakran nem a változtatás ára, hanem annak elhalasztása.
Forradalom az IT-ban – forradalom az IT-biztonságban
A generatív mesterséges intelligencia, AI-alapú automatizálás, az agentic AI alapjaiban rajzolta át a vállalatoknál az IT és az üzlet kapcsolatát – és ezzel együtt az IT-biztonsággal kapcsolatos elvárásokat és feladatokat.
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?