Csak akkor érem el, amit szeretnék ha viszek egy csokit az informatikusnak?

Sok szervezetben alakul ki feszültség az IT-üzemeltetés és az üzlet között. Ezeknek a konfliktusoknak az egyik fontos forrása, hogy nem értik egymás nyelvét, a félreértések gyakran eszkalálódnak, és a viszonyuk el is mérgesedhet. Ezek a konfliktusok végül sok esetben a HR osztályon landolnak, majd pedig egy szervezetfejlesztési tanácsadó is a képbe kerül, hogy megoldást találjanak a problémára. De miből is táplálkoznak a félreértések? Vizsgájuk meg, hogy milyen az IT pozíciója a vállalton belül!

Történeti okok miatt az IT általában üzemeltetési, kiszolgáló pozíciót foglal el a szervezeten belül. Ez – ha más szinten is – nem sokban különbözik a takarító vagy épületüzemeltető részleg pozíciójától. Csakhogy – mint azt korábbi cikkemben részletesebben kifejtettem – az informatika mára azonban annyira átszőtte a vállalatok működését, hogy már sokkal inkább az üzlet és az IT stratégia partnerségéről kellene beszélni, mintsem belső vagy külső szolgálatról.

De miért stratégiai ez a partnerség?

A vállalat vezetői még mindig nem ismerik fel, hogy az általuk alkotott stratégia megvalósíthatóságát, sikerességét sok esetben az informatika határozza meg, de legalábbis jelentősen befolyásolja. Ugyanakkor a másik fél sem áll minden esetben a helyzet magaslatán, azaz az informatika sem nőt fel ahhoz, hogy a stratégia megvalósításában üzleti gondolkodású tanácsadóként vegyen részt. Az informatikusok még mindig csak az informatikai rendszer rendelkezésre állását szeretnék biztosítani, a rendszer lehetőségeinek kihasználását, azok üzleti előnnyé konvertálását már visszadobják az üzlet oldalára.

A konfliktust súlyosbító tényező: információ és ismerethiány

Mindkét oldalon jelentkezik egy súlyos probléma: információ és ismerethiány, és ráadásul mindkét oldal azt gondolja, hogy az ő oldalán minden rendben van, megtett mindet a sikerért. És abban is biztosak, hogy elégséges ismeretekkel rendelkeznek a munkája ellátásához. De valóban így van?

Nézzük az üzleti oldalt!

Tény, hogy a ma munkát végző korosztály (értelemszerűen a nem informatikusok) 90 százaléka soha nem vett részt semmiféle informatikai képzésen. A legtöbben autodidakta módon és szájról szájra terjedő (fél)információkból szerezték meg az alap informatikai ismereteiket. Az üzleti szférában dolgozók ha voltak is valamilyen informatikai képzésen, akkor is csak a legfelsőbb szintű, általuk használt alkalmazás ismereteit oktatták nekik. Az alapok hiányában azonban sokszor képtelenek rendszerben látni azt az eszközt, amit akár napi szinte is használnak, a félismeretek ráadásul bizonytalanná teszik őket. Jellemzően maximum felhasználói szintű ismeretek várnak el az üzleti oldalon dolgozóktól, miközben ismerniük kellene például az adattárolás struktúráját is ahhoz, hogy stratégiai döntés tudjanak hozni teszem azt az adminisztrációs terhek csökkentéséről.

És mi a helyzet az informatikusokkal?

Az informatikusok ismerek a szakmájukat, legtöbbjük szakmailag valóban magasan képzett. A vállalat üzleti működésével azonban egyáltalán nincsenek tisztában, és nem feltétlenül értik az általános üzleti folyamatokat, sőt gyakran saját vállaltuk pontos üzleti tevékenységét sem. Ez azonban egy súlyos „hiánybetegséget” is előidéz: a szervezetük üzleti folyamatainak pontos ismerete és megértése nélkül csak korlátozottan tudnak hozzátenni a vállalti stratégia tervezéséhez és megvalósításához. Pontosabban: nem tudnak segíteni abban, hogy a szervezet valóban és maximálisan kihasználja a rendelkezésre álló infrastruktúra lehetőségeit.

A máshogy gondolkodók

Az informatikai gondolkodást szokás binárisnak titulálni, de a lényeg voltaképpen az, hogy az informatikai rendszerek nem tudják pontosan leképezni az emberi gondolkodást. Nagyon sok kommunikációs kisiklás az üzletemberek és az informatikusok között erre vezethető vissza. Ugyanakkor ez a binárisnak nevezett gondolkodásmód elsajátítható, és sokszor nélkülözhetetlen is egy üzleti folyamat informatikai eszközökkel történő leképezéséhez.

Ezt az alapkonfliktust színezi az, hogy az üzleti oldalon dolgozók tevékenysége – és gondolkodása – általában eredményorientált, míg az informatikusoké problémaorinetált. Vegyünk egy tipikus szituációt! Ha egy kereskedő mesél munkájáról a kollégájának, akkor a történet végén a legtöbbször a folyamat eredményére kérdez rá a hallgató: „Végül eladtad nekik?”

Nézzük meg ugyanezt egy informatikusnál! Ha ő mesél a munkájáról kollégáinak, akkor a kollégák kérdése így hangzik: „Végül hogyan oldottad meg?” Az informatikusokat általában a megoldás folyamata és részletei érdeklik, de persze az is, hogy siker koronázta-e az erőfeszítéseiket.

Egy üzletember vagy kereskedő eredményorientált gondolkodásmódját nem nagyon kell magyarázzam. Évezredek óta az eredményesség vezérli az üzletet. Az üzleti ismeretek apáról-fiúra, tankönyvről-tankönyvre szállva ennyi idő alatt rengeteget finomodtak.

Az informatika viszont rendkívül fiatal tudomány – már ha a matematikai hátterét nem tekintjük –, történetét, alapfogásainak egy jelentős részét talán még nem is dokumentálták. A mai informatikai vezetők többsége ráadásul maga is végigélte az IT fejlődésének egy jelentős szakaszát, közülük sokan talán még lyukkártyás gépen is dolgoztak (még a 70-es évek második felében bőven azon tanították a programozást az egyetemeken), saját bőrükön tanulták a DOS hibaüzeneteit, mert sokszor hiányoztak a jól használható tankönyvek. Nem volt lehetősége megkérdezni vagy megnézni, hogy más hogyan csinálta, mert mindenki egyszerre tanulta ugyanazt – sokszor egyedül. Az esetek nagy részében ez ma is így van, bár kétségtelenül sokat segít már maga az informatika is, vannak interneten fórumok, blogok, közösségi oldalak és így tovább, ahol a szakemberek megosztják egymással tudásukat. Egy azonban nem változott: az informatikusok gondolatai még ma is a problémák megoldása körül forognak.

A csokoládé hatása a kommunikációra

Sok olyan esettel találkoztam, amikor az üzleti szférában dolgozó kollégák azt mondták, hogy mindig csokival mennek az informatikára. Most nem azt vizsgáljuk, hogy az általuk használt motivációs eszköz hogyan illeszkedik a szervezet szabályozási és működési modelljébe. Nyilván a csokit szerető informatikusoknál attól függetlenül működhet, míg a fogyókúrázó kolléga egyenesen provokációnak veheti. Sokkal érdekesebb számunkra a miért kérdése: miért érzik úgy a kollégák, hogy személyesen kell motiválni az informatikusokat ahhoz, hogy segítsenek?

A háttér nagyon is emberi: a felek empátiakészségét kell felkelteni. Az informatikusok a csoki hatására hajlandóak átváltani egy olyan kommunikációs formára, amit már megért az üzletet képviselő kolléga, ő pedig, mivel „költ” (egy csoki árát is akár) egy probléma kezelésére, nyitottabbá válik az új információkra.

A megoldás: tanítva kezelni a konfliktust

Összefoglalva a fentieket: az első lépés felismerni magát a problémát, ami jelen esetben az, hogy a szervezet nem használják ki a rendelkezésre álló infrastruktúrában rejlő lehetőségeket, mert az üzlet és az IT egymásnak feszült. Ha eddig lejutottunk, jöhet a megoldások keresése.

A tapasztalatok szerint a leggyorsabb megoldást az hozza, ha a szervezete újragondolja a humánerőforrás – nevezetesen a dolgozói – fejlesztését: az informatikusokat oktatja az üzletre, az üzleti kollégákat pedig az informatikára. Az oktatást az alapoknál érdemes kezdeni, különben összedől a ház.

A múlt század elején az aratómunkást is nehéz volt rávenni, hogy menjen el gépkezelői tanfolyamra, mert félt az újtól vagy attól, hogy a gép elveszi a munkáját. Ma is a legnehezebb feladat a félelem feloldása. Annyiban ma már szerencsésebb helyzetben vagyunk, hogy a dolgozók fejlesztése a legtöbb magára valamit is adó vállalatnál tervezett és szervezett keretek között zajlik. És ha van fejlesztési program, akkor már csak be kell emelni a tematikájába az informatikai és az üzleti kompetencia fejlesztését.

Tapasztalataim szerint egy dolog azonban elengedhetetlen a sikerhez: a szervezetfejlesztő, humánerőforrás-menedzser kollégáknak maguknak is le kell küzdeniük félelmüket az informatikával szemben.

 A szerző tréner, a Gill & Murry tanácsadó cég vezetője

Közösség & HR

CIO Podcast #75: A nagyvállalatok is early adopterré válhattak a CIO Hungaryn

Három szakember az innovációk gyors alkalmazásának az üzleti és technológiai előnyeiről és lehetséges kockázatairól.
 
Hirdetés

A tétlenség ára, avagy a legacy rejtett költségei

A legtöbb vállalat a modernizáció költségeit számolja. A valódi üzleti kockázat azonban gyakran nem a változtatás ára, hanem annak elhalasztása.

Hirdetés

Forradalom az IT-ban – forradalom az IT-biztonságban

A generatív mesterséges intelligencia, AI-alapú automatizálás, az agentic AI alapjaiban rajzolta át a vállalatoknál az IT és az üzlet kapcsolatát – és ezzel együtt az IT-biztonsággal kapcsolatos elvárásokat és feladatokat.

Az AI mind több ponton épül be a vállalati folyamatokba, ezért egyre népszerűbb célpontja a kibertámadásoknak. De hol támadható, ha egyszer annyira okos?

a melléklet támogatója a CLICO

Egy kormányrendelet alapjaiban formálják át 2026-tól az állami intézmények és vállalatok szoftvergazdálkodási gyakorlatát.

Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?

A Corvinus Egyetem és a Complexity Science Hub kutatói megmérték: a Python kódok közel harmadát ma már mesterséges intelligencia írja, és ebből a szenior fejlesztők profitálnak.

Rengeteg ország áll át helyi MI-platformra

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2026 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.