Egy projekt legfontosabb feladatai nem mindig a legizgalmasabbak. A rendszeres státuszjelentések, az adatok ellenőrzése, a dokumentáció naprakészen tartása vagy a hibák ismételt tesztelése gyakran monoton tevékenységek. Mégis könnyen előfordulhat, hogy éppen ezeken múlik a projekt sikere. A kérdés tehát nemcsak az, hogyan csökkenthetjük a munkahelyi unalmat, hanem az is, hogy mi segít kitartani akkor, amikor az elkerülhetetlen.

A Current Psychology folyóiratban megjelent kutatásunkban 210 magyar munkavállaló bevonásával vizsgáltuk a nárcizmus, a perfekcionizmus és a munkahelyi unalom kapcsolatát. Arra számítottunk, hogy a grandiózus nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek, akik különösen fontosnak tartják saját kiválóságukat és sikerességüket, nehezen viselik majd az unalmas feladatokat, és ilyen helyzetekben kevésbé törekednek a kiemelkedő teljesítményre.

Az eredmények azonban éppen az ellenkező irányba mutattak: minél több munkahelyi unalomról számoltak be a résztvevők, annál erősebb volt a grandiózus nárcizmus és a magas személyes teljesítménykövetelmények közötti pozitív kapcsolat.

Mi magyarázhatja ezt? Az egyik lehetőség, hogy ezeknek az embereknek még egy unalmas feladat is alkalmat kínálhat saját kiválóságuk bizonyítására. Kicsit olyan ez, mintha az unalom legyőzése önmagában is a dicsőség forrásává válhatna: mások talán már feladták volna, én azonban még ebben a helyzetben is képes vagyok magas követelményeket támasztani magammal szemben.

Ha egy projektvezető tudja…

Mit tanulhat ebből egy projektvezető?

Természetesen nem azt, hogy az unalmas feladatokat nárcisztikus munkatársakra kell bízni. A tanulság ennél általánosabb: az emberek különböznek abban, hogy milyen mértékben képesek saját magukat motiválni, és milyen körülmények között tudják fenntartani a magas teljesítményre irányuló törekvéseiket.
 

Szabó Zsolt Péter a PM JAM 2026 színpadán
 

Van, akinek a saját magas elvárásai és szakmai elkötelezettsége önmagában is elegendő motivációt jelenthet. Másoknak fontosabb lehet, hogy világos visszajelzéseket kapjanak, lássák az előrehaladásukat, vagy pontosan értsék, hogyan járul hozzá egy monoton részfeladat a projekt egészének sikeréhez.

Kutatásunk nem a tényleges munkateljesítményt, hanem a személyes teljesítménykövetelményeket vizsgálta, így ezek a vezetői következtetések további vizsgálatot igényelnek. Az eredmények mégis emlékeztetnek arra, hogy ugyanaz a feladat különböző emberekből eltérő reakciókat válthat ki.

A jó projektvezetőnek ezért nem feltétlenül az a feladata, hogy minden munkafázist izgalmassá tegyen, hanem hogy segítsen a csapatának akkor is motiváltnak maradni, amikor a munka éppen nem különösebben érdekes.

A kutatást Marót Janka Laura, Szabó Zsolt Péter és Gulyás Réka végezte.

A tanulmány letölthető PDF-ben a Current Psychology folyóirat oldaláról »