A service desk kiszervezése sokáig jó ötletnek tűnk: van egy jól felkészült szolgáltató cég, amely mindig kéznél van, amikor valami probléma merül fel, és az SLA-ban ( Service Level Agreement) meghatározott módon és idő alatt beavatkozik, amint kell. Csakhogy az idők változnak: a Bring Your Own Device, a felhőszolgáltatások és így tovább sok esetben olyan helyzetet teremthetnek, amikor ez a modell nem a leghatékonyabb.
Az outsourcing logikusnak tűnt
Pedig alapvetően logikus, hogy arra szakosodott cégek biztosítsák a service desk szolgáltatásokat. Már ha csak a szerteágazó feladatok sokrétűségét nézzük, abból is ez következne. A service deskre hárul ugyanis az incidenskezeléstől a konfiguráció release- s változásmenedzsmenten át a biztonságmenedzsmentig egy sor feladat, ami olykor külön-külön szakterület, tehát más és más szakembert igényel. Egy ilyen csapatot cégen belül fenntartani, azoknak folyamatosan értelmes és a vállalat szempontjából hasznos feladatokat adni, képzésüket biztosítani majdhogynem lehetetlen, vagy a végszámla túlságosan vaskos lesz. Ráadásul a tapasztalatok szerint a felhasználói szám emelkedésével nem egyenes arányosan nő a szolgáltatói létszám. (Az alábbi grafikon ezt az összefüggést ábrázolja. A A full-time equivalent, azaz a teljes munkaidő egyenértékes egy viszonyítási szám, amely azt mutatja meg, hogy a szükséges munkamennyiséget hány teljes munkaidős munkavállalóval lehet elvégezni.)
A CIO-kat a folyamatos költségcsökkentési kényszer érthetően nem ebbe az irányba hajtja.
Van azonban egy másik kényszerítő erő is: a gyorsaság, a hibára adott válaszidő (Time to Respond – TTR) ami végső soron szintén költségcsökkentő tényező. És itt jön képbe ismét a helyben működő service desk. De a probléma ennél árnyaltabb.
Cégméret és a lehetőségek
Könnyen belátható, hogy minél kisebb egy szervezet, annál egyszerűbb a probléma. Egy két-három fős cég esetében vajmi kevés értelme lenne fenntartani belső informatikai szakembert a támogatáshoz. Ilyenkor tökéletesen megfelel egy külső szolgáltató.
Egy nagyvállalat esetében azonban számtalan olyan tényező van, ami befolyásolja a döntést. Ilyen többek között az IT-operáció mérete, a telephelyek száma, hogy milyen módszertant használnak a cégen belül, vagy hogy milyen rendelkezésre állásra van szükség, például fenn kell-e tartani 7×24-es szolgáltatást stb. Szintén döntés befolyásoló tényező lehet a kérdés, hogy miként lehet fenntartani az aktuális tudást, amely szorosan követi a technológiai változásokat, ennek milyen költségei vannak.
A különböző tényezőket mérlegelve több lehetséges út van.
Külső eseti szolgáltatás igénybevétele: ez a kis cégek útja, amit olykor érdemes párosítani valamilyen átalánydíjas szerződéssel, amiben eleve benne foglaltatik valahány óra rendelkezésre állás. Itt igazából csak egyre kell figyelni: a megfelelő szolgáltató kiválasztására, amely szerződéssel tudja garantálni a minőséget.
Belső emberrel megoldani: ezt csak bizonyos cégméret/felhasználószám fölött érdemes megfontolni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sokszor még az 50 felhasználó esetén sem feltétlenül kifizetődő, hiszen olyankor beleütközhet a szervezet abba a problémába, hogy a belső ember nem tud megoldani bizonyos problémákat, tehát mindenképpen külső segítséget kell igénybe venni.
Ráadásul a problémák és a költségek csak növekednek a belső service desk létszámának bővülésével. A belső emberek tudása elavul, ha nem költenek a képzésükre, az idejük egy része kihasználatlan, ami a költségvonzata mellett a motivációt is gyengíti, és csak további HR-problémákat generál.
Távoli támogatás, amelyhez ad hoc helyi segítség társul: ez tekinthető a másik végletnek, és egyben a klasszikus külső service desk szolgáltatásnak. Itt a hangsúly a távoli menedzsmentre helyezi a hangsúlyt, és azt csak akkor követi helyi beavatkozás, ha más útja nincs a probléma elhárításának. Talán ez a legelterjedtebb módja a nagyvállalati környezetben használt service desk szolgáltatásoknak.
A 100 felhasználós vagy afeletti cégméretnél azonban kezd visszatérni a hagyományos modell, a helybeni service desk, csak épp magasabb szinten: külső támogatás igénybevétele helyben kombinálva távoli szolgáltatással. Ennél a modellnél minden pont fordítva történik, mint az előzőnél: a probléma elhárítása helyben indul, és csak akkor vonódik be a távoli támogatás, ha a helyi kompetencia kevés vagy korlátozott a hiba elhárításához.
.jpg)
Mit nyer ezzel a szervezet? Remélhetőleg pénzt – megtakarítás formájában. A megtakarítások több szinten is jelentkeznek.
A külső kompetencia belsővé válhat
Hogy fest ez a gyakorlatban? Az ötlet a szállodaiparban elterjedt ún. concierge szolgáltatások modelljét követi, ami nagyjából személyre szabott munkaerő-kölcsönzést jelet. A megfelelő kompetenciával bíró szakértő nem a vállalat alkalmazottja, de a vállalatnál dolgozik.
Mivel ő olyan specialista, akinek a képzéséről a szolgáltató cég gondoskodik, mindig friss a tudása, és annak frissen tartása nem a szolgáltatást igénybe vevő vállalatot terheli. Mivel a helyszínen van, a hibaelhárítás időigénye, a TTR lerövidül, ami értékes munkaórákat, végső soron sok pénzt jelent.
A concierge modell rendszerint párosul a felhasználók belső képzésével is. Távlatilag ez teszi lehetővé olyan tick box- vagy check box-rendszerek alkalmazását, amelynek segítségével a felhasználó bizonyos hibákat maga is gyorsan elháríthat, ami szintén a hatékonyságot növeli. (Ezeknél a felhasználó általában egyszerű kérdések vagy egymást állítások segítségével juthat el a megoldáshoz.)
A modell bevezetésekor természetesen számolni kell azzal, hogy hirtelen megugrik a felhasználói kérések (vélt vagy valós problémák) száma. Ez azonban átmeneti: egyrészt ugyanis ilyenkor felszínre kerülnek olyan problémák, melyek megoldását elhalasztották, mondván így is működnek a folyamatok, vagy nem találtak rá jó választ. A hullám lecsengésével azonban már főleg az előnyök jelentkeznek: rövidebb válaszidők, képzettebb felhasználók – végső soron javuló termelékenység.
A tétlenség ára, avagy a legacy rejtett költségei
A legtöbb vállalat a modernizáció költségeit számolja. A valódi üzleti kockázat azonban gyakran nem a változtatás ára, hanem annak elhalasztása.
Forradalom az IT-ban – forradalom az IT-biztonságban
A generatív mesterséges intelligencia, AI-alapú automatizálás, az agentic AI alapjaiban rajzolta át a vállalatoknál az IT és az üzlet kapcsolatát – és ezzel együtt az IT-biztonsággal kapcsolatos elvárásokat és feladatokat.
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?