Néhány éve egy oxfordi fizikus amellett érvelt, hogy a kvantumszámítási technológia valójában humbug. Egy évvel később egy neves japán kollégája pedig amellett kardoskodott, hogy a jövőt a kvantumszámítógépek írják (a ChatGPT pedig nem több egy hi-tech magnetofonnál). Ha az üzleti oldalát nézzük, voltaképpen mindkettejüknek igaza van: egyelőre egyik technológia sem termel nagy bevételt. A Fraunhofer Intézet egy a német piacra készült tanulmánya megpróbál rendet vágni a vitában.

Qubit, avagy a Nagy Ígéret

Sokan továbbra is a kvantumszámítógépet tartják a következő nagy technológiai forradalom ígéretének. Alapjaiban alakíthatja át a gyógyszerkutatást, új utakat mutat az anyagtudományban, sőt, a mesterséges intelligenciát is forradalmasítja – mintha az nem forgatott volna fel mindent kvantumszámítógép nélkül is.

Az elmúlt években a sokféle nagyszerű innováció nem hozott áttörést. Hiába születtek kereskedelmi megoldások, a piac nem harapott rá azokra. A közelmúltban az IBM – amely sokat tett a technológiára – jelentette be forradalmi előretörést. A Chicagói Egyetemmel, valamint a Qedma és az Algorithmiq vállalatokkal közösen kidolgoztak egy jól működő hibajavítási módszert, és 15 perc alatt lefuttattak egy feladatot, ami klasszikus számítási módszerekkel nem lenne kivitelezhető.

De mielőtt örömtüzeket gyújtanánk: a Google már 2019-ben eldicsekedett azzal, hogy Sycamore processzora néhány perc alatt végzett el egy olyan számítást, amelyhez egy szuperszámítógépnek tízezer évre lenne szüksége. A konkurencia persze hamarosan kimutatta, hogy csak optimalizálni kell, és a feladat időigénye néhány napra csökken, ráadásul jóval olcsóbban megoldható, mint kvatumszámítógéppel.

Az IBM bejelentésében azonban van egy új elem: azt állítja, hogy eredményei független vizsgálatokkal is ellenőrizhetők és reprodukálhatók. Azaz a tudományos közösségen a világ szeme, hogy megerősítse vagy cáfolja Big Blue-t.

Na de hol van Európa?

Bár nem olyan látványosan, mint az MI-nél láttuk, de óriási versenyt fut az USA, Kína és az Európai Unió a kvantumtechnológiai elsőbbségért. Részben ennek farvizén Magyarország is elindította 2018-ban a Nemzeti Kvantumtechnológiai Programot pontom 3,5 milliárdból. A probléma azonban ugyanaz, mint a tengerentúlon vagy Távol-Keleten: a kutatási eredmények ígéretesek, de valamiért nem jutnak el a piacig.

A Fraunhofer Intézet elemzése szintén ekörül forog: Németország tudományos teljesítményben a világ a harmadik legerősebb országa az USA és Kína mögött: több mint kétszáz kutatóintézet, egyetem és kompetenciaközpont foglalkozik kvantumtechnológiával. Ám a tudás ott is marad.

Míg a fenti példákban nagy technológiai cégek állnak a kutatások mögött-mellett, Európában és Németországban az ipari szereplők nem nagyon áldoznak erre a meglehetősen drága, bizonytalan kimenetelű, bár siker esetén óriási haszonnal kecsegtető játékra. Pedig a projektekből égetően hiányoznak azok a nagy rendszerintegrátor vállalatok, amelyek képesek lennének a laboratóriumi prototípusokat piaci termékekké fejleszteni.

Persze tartózkodásuk érthető. A kvantumszámítógépek sorozatgyártása előtt továbbra is komoly technológiai akadályok állnak. Hiába jelentette be az IBM már hét éve a világ első kereskedelmi célú kvantumszámítógépét, azóta sem sikerült megoldani olyan alapvető problémákat, mint hibajavítás, a skálázhatóság vagy az integráció. Azaz a következő évek döntő jelentőségűek lehetnek –  jutnak el sokadjára a Fraunhofer kutatói is az elmúlt 8-10 évben sokszor hallott verdiktig.

Az IBM eredményei nyomán ismét sokakban fellobban a remény, hogy a kvantumszámítás kiléphet a laboratóriumból a vadonba – és legalább ugyanannyian kételkednek benne.