Tegnap véget ért a 26 évig tartó Internet Explorer-saga. A Microsoft végleg leállította az amúgy is elenyésző piaci részesedéssel bíró böngészőjének támogatását. Ezzel végérvényesen átveszi helyét a Chromium-alapú Edge.

De mit adott nekünk az IE? A böngésző támogatásának leállítása nem olyan drámai, mint mondjuk korábban bármely Windows-verzió kivezetése. Ennek ellenére okoz némi zavart, Japánban például, ahol nagyon sok kormányzati szerv és vállalat még mindig IE-re optimalizált weboldalt használ, kisebbfajta pánik tört ki a támogatás megszűnése miatt.

Ez azonban helyi jelenség, a netezők tömegének nem jelent különösebb megrázkódtatást az ősöreg böngésző kivezetése. A Microsoft már jó egy éve nyomja, hogy aki még nem akadt le a régi böngészőről, sürgősen lépjen.

De nemcsak ezért nem kavart nagyobb viharokat a támogatás leállítása. Miközben a webes alkalmazások, a felhős mikroszerviz architektúra terjedése miatt a böngészők jelentősége lassan az operációs rendszerekével vetekszik, a Statcounter adatai szerint az IE piaci részesedése ma már elenyésző (1 százalék alatt van). Azaz a világ lényegében már döntött: funkcionálisan az IE nem tényező, foglalta össze a jelen helyzetet egy Mashable-poszt.

Na de mit adott nekünk az IE?

Például a világ legrosszabb böngészőjét. Bár élete több mint két és fél évtizede alatt a Microsoft keményen küzdött, hogy versenyképessé tegye, valahogy mindig lyukra futott. Az IE egy sor webhelyet képtelen volt helyesen megjeleníteni. Felugró ablakok tömege rontotta a böngészési élményt. Biztonsága minimum kétséges volt, mivel képtelen volt kiszűrni a rosszindulatú oldalakat. És még hosszasan lehetne sorolni a problémáit.

És valóban csak ezt adta nekünk az IE?

A Mashable anyaga – persze utólag – megengedőbb. A cikk szerint ugyanis sokaknak az Internet Explorer nyitott ajtót a web határtalan világába, hiszen 1995-től minden windowsos PC-n ott volt, előre telepítve. Ha tehát valaki később, tudatosabb netezőként át is állt valamilyen alternatív böngészőre, az első lépéseket nagy valószínűséggel az IE-vel tette meg a világhálón, és ismerte meg azokat a lehetőségeket, melyeket a gyorsan terebélyesedő World Wide Web nyújtott.

Aztán persze a tudatosabb netezők elég gyorsan rájöttek a gyengeségeire, és tértek át a Firefoxra, az Operára, majd pedig mindent elborított – nem kis részben a nyílt forráskód vonzó üzenetét sugallva – a Chromium-alapú Google Chrome. De maga a Microsoft sem maradt hűséges hozzá, hiszen később kiadta a minden szempontból jobb, később szintén Chromium-alapúra alakított Edge-et, amely akár sikeresnek is mondható, hiszen hónapok alatt lenyomta a legjelentősebb alternatív böngészőt, a Firefoxot.

Hiába vannak tehát alapvetően szép emlékeink az IE-ről, azok nem helyettesítik a jó teljesítményt és biztonságot. Mindazonáltal kulturális jelentősége elvitathatatlan abban a (kit tudja, milyen) folyamatban, amelynek során az internet a digitális vadnyugatból a ma ismert kiberpokollá vált.

Miért nem okoz megrázkódtatást a kivezetése?

A Nikkei fentebb idézett cikke alapján arra gondolhatnánk, hogy az IE végeleges kivezetése komoly viharokat kavar, legalábbis intézményi felhasználói körökben. Egy a lapnak nyilatkozó szolgáltató például azt mondta, hogy ügyfeleinek közel fele még mindig használja a böngészőt. Sok vállalatnál azon futottak különböző belső, nem egyszer üzletkritikus (pl. megrendeléskezelő) alkalmazások. Bár a cégek jelentős része tudta, hogy az IE napjai meg vannak számlálva, nem foglalkozott a kiváltásával.

Pedig a Microsoft alapvetően előrelátó volt 2020-tól intenzív kampányba kezdett az IE kivezetésével kapcsolatban. Ráadásul a Chromium-alapú Edge-be eleve beépített egy ún. kompatibilitási modult, ami képes kezelni az olyan HTML oldalakat és plug-inokat, amelyeket IE alá fejlesztettek. Ezt a modult legalább 2029-ig támogatják is.

Tehát nosztalgia ide vagy oda, végső soron az Internet Explorer kivezetése valószínűleg nem zavar sok vizet az internet végtelen tengerén.